Sárospataki
Református Kollégium

Tudományos Gyűjteményei

Tompa Mihály Emlékház állandó kiállítás Kelemér

2014. Feb. 03.

Tompa Mihály -Petőfi Sándor és Arany János mellett -, a „költői triász” harmadik tagja az abszolutizmus legkeményebb idejét Keleméren élte meg, s életének talán legfontosabb eseményei is itt zajlottak. Az ismert események körüli irodalomtörténeti kutatásokban több csúsztatás történt eddig, melyek mögött igaznak és indokoltnak vélt, de hamis „hagyomány- és nemzeti hősvédelmező” irodalompolitikai okok húzódtak meg. A kiállítás a Tompa-kutatás legújabb eredményeire támaszkodva, a korábbi vélekedéseket pontosítva, kiegészítve és felülvizsgálva eleveníti föl a költő alakját és életének Keleméren töltött fontos szakaszát.

A keleméri templom szószékeA keleméri káplánlak kicsiny alapterülete miatt az emlékhely -a teljes életút helyett ­csupán Tompa Keleméren leélt idejének (és ennek következményeinek) eseményeit tekinti át, s Tompa példáján az 1850-es évek Magyarországának életére is fényt vet. A kiállítás tehát erősen művelődéstörténeti kitekintésű. Nem pusztán Tompa személyét és személyes emlékeit, valamint irodalmi és egyházi kapcsolatait igyekszik feleleveníteni, hanem az abszolutizmus légkörét is megpróbálja érzékeltetni egy eldugott gömöri faluban élő papköltő szemszögéből.

Mivel csak kevés bútor és eszköz állítható ki, meg kellett találni azt a módot, hogyan lehetséges mégis bemutatni egy olyan korszakot, amelyet éppen az elhallgatások, a félig kimondott, de sokat jelentő szavak, az allegorikus áthallások jellemeznek. Így az előtérnek az a feladata, hogy megelevenítse a település korabeli képét és légkörét, ráhangolja a látogatót a történeti korszak néminemű megértésére, az akkori közhangulat megérzésére, a belső téré pedig az, hogy viszonylag részletesen ismertesse Tompa keleméri éveit és az itt született alkotásait az abszolutizmus legnehezebb és legszomorúbb idején. Tompát Keleméren -a nyomasztó politikai helyzeten túl -számos magánéleti baj érte, s papi tevékenységében is sok gonddal kellett szembesülnie: a hívek -maguk is nagyon szegények -alig tudták eltartani papjukat, valamint az egyházi hatóságok sem mindig segítették munkáját.

Az előtérben tehát a korabeli Gömör, valamint néhány utalással az a kor idéződik meg, amelyben az emberek (s különösképpen a magyar írók, költők, művészek) csak képes beszéddel, átvitt értelmű allegóriák segítségével emlékezhettek a nemzet dicső függetlenségi harcára és tragédiáj ára. Amelyben csak rejtett utalásokkal mesélhettek a szabadságharc utáni nemzeti gyászról és szomorúságról, és épp annyira óvatosan -és rendszerint régebbi történeti korokat felidézve -mondhatták el a kíméletlen osztrák hatalom elleni lázadó és honfitársaiknak erőt nyújtani kívánó szavaikat is.

Az ajtón belépve balra, a falon Gömör és Kis-Hont vármegye címere, színes vasúti/postaút, nemzetiségi és felekezeti térképe a 19. század közepéről. Ezeken pontosan látható és belőlük kiolvasható, hogy a színmagyar, főként református felekezetű falu milyen Isten háta mögötti hely lehetett a 19. század közepén (a térképen látható pl., hogy a faluhoz legközelebbi posta a kb. 20-25 km-re fekvő Putnokon volt). A felekezeti térkép megmutatja, hogy Kelemértől -mintegy vallási vízválasztótól -északra már református vallási többségű kisközségek következnek. Kelemér tehát mind földrajzi, mind nemzetiségi-nyelvi, mind felekezeti szempontból határvidéken feküdt.

Az előtér baloldalfalán, a két ablak között: régi gömöri falurészlet, egy jellegzetes gömöri székelypallós melIvédes ház és oromdísz képe, a Kelemér melletti Mohosvár korabeli térképe és a vár alaprajza, a Kelemér keletkezéséről szóló tündérrege, Tompának a vidéket megelevenítő versrészletei és Fényes Elek Kelemér-szócikke, a mohosi láp keletkezésének mondája. A tematikailag összefüggő kép- és szövegcsoportok mellett rövid eligazító felirat.

Az előtérnek az ajtóval szemközti fő falán és a tárlóban: a kiállítás címének felirata. Az alatta következő képek és szövegek a leszámolás idejének fojtogató légkörét kívánják megidézni úgy, hogy nem pusztán a történeti események bemutatására törekszenek, hanem igyekeznek rávezetni arra, miképpen lehet a kimondott szó, egy megfestett kép tárgya mögött burkolt és rejtett utalásokat keresni és allegorikus jelentésüket felfejteni. A híres rajzok és festmények tulajdonképpen mind-mind ugyanarról beszélnek és ugyanarra utalnak: a szabadságharc bukására, a megtorlásra, az önkényuralornra, az állandó rendőri megfigyelésekre -és a másik oldalon pedig: az ellenállásra, a kitartásra, a meg nem alkuvásra, a „mégis kibírni” akaratára.

A cím alatt tehát jól olvasható nagyításban a Hölgyfutárban álnév alatt megjelent, a bécsi Humoristból átvett, erősen áthallásos és korszakjellemző A honvéd című írás részlete. Emellett allegorikus képek és vers másolata: Zichy Mihály: Petőfi halála, Ujházy Ferenc: Búsuló honvéd, A honvédtábornok menyasszonya, Huszárok bajtársuk sírjánál, Tompa Mihály: A honvéd özvegye című verse. A képek alatt rövid magyarázó szöveg áll.

Egy másik tematikus blokkba rendezve pedig: az önkényuralmi időszak jellegzetes képei: Munkácsy Mihály: Siralomház, a Magyar Korona országainak közigazgatási térképe 1849-1859 között, Bach-huszár. A képek alatt rövid összefoglaló magyarázó felirat.

A rövid falon: Barabás: Tompa Mihály-metszete 1855-ből és Tompa Mihály acélmetszetű arcképe 1857-ből (rajzok). Mellette külön táblán: Tompa rövid (teljes életművét átfogó) életrajza.

Az előtérből a belső, nagyobb térbe pillantva koncepciózusan  csak a terem túlsó végén, középen elhelyezett úrasztala látszik, mögötte a papi tevékenységére utaló dokumentumok. Ennek szimbolikus jelentése az, hogy kívülről nézve, első pillantásra Tompa csak hivatalos, azaz papi minőségében jelenik meg. Ahhoz, hogy magánemberként és író­költőként megismerhessük, beljebb kell lépnünk, azaz jobban meg kell ismernünk, s csak a belső térbe érve nyílik meg a látogató előtt Tompa intimebb emberi és művészi szférája.

A belső térben főként tematikus rendben következnek Tompa életének legfőbb keleméri eseményei. A Tompa életéhez kapcsolódó témákhoz tartozó versek, szövegek, levelek általában valamely korabeli  ma már klasszikusnak számító  allegorikus festmény, illetve fotó, térkép, rajz, kalendárium stb. másolata köré/mellé kerültek, s ha szükségesnek látszott, rövid magyarázó szöveg is került melléjük. A terem tematikus egységei három fő tevékenységi kör alapján különülnek el a fal melletti tárlókban és a falakon:

1. magánéleti események (a belső térbe belépve a baloldalon),
2. egyházi munkásság (a belső térbe belépve a szemközti hátsó falon),
3. irodalmi tevékenysége és kötődései (a belső tér bal és jobb oldalán).

Ezeken belül részletesebben a következő kisebb tematikus blokkok következnek:

1. a Kelemérre való költözés. Tompa levélben értesítette egyik legközelebbi barátját, Szemere Miklóst, hogy Bejéről Kelemérre került, s mostantól ott keresse. A Kelemérre költözés után született Az én lakásom című verse, amelyben részletesen ismerteti új környezetét. A dokumentumok utalnak Tompa ügyes gazdálkodó tevékenységére is.
2. 1849. május 1. házassága. Felesége Soldos Emília, földbirtokos család gyermeke. 1850. március 10. Első kisfiuk születése. A kisfiú halála, temetése. Felesége szülés utáni állandósuló betegeskedése.
3. legjobb ifjúkori barátja, Kerényi Frigyes kényszerű Amerikába vándorlása, betegsége, majd korai halála. (Tompának Kerényihez írt verses levele, az emigrációval való kapcsolattartás megjelenése a magánlevelezésben)
4. az irodalmi élet megindulása: betiltott irodalmi lapok, kapcsolata Szilágyi Sándorral, a kor legfőbb irodalmi szerkesztőjével, Petőfi halála, az alakja körüli álhírek, Tompa Petőfi­értékelése. Tompa még 1848 –49-ben többször összeveszett Petőfivel, tübbszür kibékültek ugyan, de barátságuk már nem volt a régi. 1849-ben végérvényesen összekaptak, s Tompa soha nem bocsátott meg Petőfinek. Többször bírálta Petőfi rendkívüli népszerűségét és emberi gyarlóságait.
5. álnéven írott versei és a Hölgyfutár poétái”-ügy, melynek kapcsán Gyulai Pál -többek között -Tompa álnéven írt versét is erősen kritizálta. Az ügyből hosszas folyóiratbeli hadakozás támadt: Nagy Ignác, a Hölgyfutár főszerkesztője válaszcikket fogalmazott s a költők magánlevelezésében is sokáig elő-előkerült a téma. Tompa nem haragudott meg különösebben Gyulaira, hiszen álnéven írt verseit önmaga is többször bírálta. A korabeli politikai helyzet azonban sok alkotóban keltett félelmet, s verseiket, írásaikat nem merték saját nevük alatt megjelentetni. Tompa -anagramma segítségével- Kelemér betűiből kirakott álneve (Rém Elek) erre utal.

A szemközti fal a kiállítás egyik legfontosabb része: Tompa papi tevékenységének illusztrálására szolgál. Előtte -hangsúlyosan -a megmaradt, 18. századvégi gömöri hímzéssel leterített úrasztala (rajta kegytárgy-másolat) áll.

1. allegorikus példázat-jellegű egyházi beszédei, papi dolgozatai.
2. mindennapi papi tevékenysége: halotti beszédei, sírbeszédei, általa kiállított anyakönyvi kivonat, kapcsolata a református egyházi szervekkel és a főgondnokokkal, Szász Károllyal.
3. számvetése a forradalommal: vajon hol rontottuk el, a komoly politikai vezetők felelőssé tehetők-e a szabadságharc kimeneteléért (erre utal Széchenyi és Kossuth portréja) -vajon melyikük által kínált történelmi út volt a helyes.

A jobb oldali fal témakörei főként Tompa irodalmi tevékenységét idézik.

1. „népdalai” (Piros rózsát szakasztottam…, Hűvös szél fú…) Tompának több olyan verse van, mely annyira népszerű lett, hogy a sokan ma már népdalként ismerik.
2. a Virágregék darabjainak születése;
3. A gólyához című vers körüli események (keletkezési körülményei, Tompa rendőri megfigyelése, a vers kéziratos terjedése (itt két idegen kéz másolta változat is), házkutatás, haditörvényszék elé kerülés, többszöri kassai bebörtönzés, Albrecht főhercegi kegyelemével való szabadulás, útipasszus megvonása)
4. más allegorikus versei (Pusztán, A madár fiaihoz, Pacsirtadal),

A Tompának tulajdonított korabeli íróasztal, szék a helyiségbe belépve a jobb kéz felőli oldalon. A kiállítás a kassai bebörtönzés körülményeire való utalást követően a Hanvára költözéssel zárul.

A kiállítást rendezte: Császtvay Tünde