Károlyi Gáspár Múzeum és Biblia-kiállítás – Gönc
- Feb. 03.
Göncön a keresztény egyház története valószínűleg egybeesik a település történetével, hiszen a német betelepülők templomot építettek és német ajkú plébánosaik is voltak. A XIV. században már egyházas hely, felettes hatóságai az újvári főesperes és az egri püspök voltak. Szerepel a pápai tizedlajstromban, az ott feljegyzett összegek jó jövedelmű plébániát sejtetnek Göncön.
Az 1530-40-es években kezd el teret hódítani a reformáció tanítása Magyarországon. A felvidéki városok — köztük Gönc is — először Luther tanait fogadják el. Annál is inkább, mivel ekkor még német ajkú a város és valószínűleg élő a német tartományokhoz való viszonya.
1535-ben német nevű és ajkú prédikátora van a városnak, Sebastian Hauer személyében. Ezután következik be a népesség összetételének megváltozása a török betelepülő magyar ajkúak megjelenésével. Ezek a jövevények elmagyarosítják a németséget, olyannyira, hogy 1559-től kezdve a városházán a tárgyalás és a jegyzőkönyv nyelve is magyar.
A következő gönci prédikátor, akiről feljegyzéseink vannak, Benczédi Székely István. Ő az első olyan gönci prédikátor, akinek tudományos munkássága erősítette a magyar protestantizmus itthoni helyzetét és nemzetközi tekintélyét. Művei és fordításai közül legjelentősebb az 1559-ben Krakkóban megjelentetett világkrónikája, amit Göncről keltezett. Valószínűleg még ős és követői is Luther követői voltak.
A gyülekezet következő prédikátora Károlyi (Radics) Gáspár volt, akit 1563-ban hívtak meg a gönciek prédikátoruknak. Károlyi idejében fogadja el Gönc a kálvini tanokat. Virágzó egyházi élet indul el a városban és környékén. Károlyit néhány év múlva megválasztják a Kassa-völgyi egyházmegye széniorává, püspöki jogkörrel rendelkezik. Mint előljáró összehívja 1566. januárjában a gönci zsinatot, ahol egyezség jön létre a lutheránusok és reformátusok között a keresztség értelmezéséről, fontos egyházi és iskolai határozatok születnek, és határozottan elítélik az unitárius tanokat valló Egri Lukács prédikátort.
Mint lelkipásztor, nagy gondot fordít az iskola fejlesztésére. Az azelőtt is meglévő iskolát rövidesen közép, majd felsőfokú intézménnyé teszi. Kitűnő tanárokat, nagy egyéniségeket hív a városba, akiket messze földről érdemes felkeresni a tanulóknak. A reformáció sok kitűnő egyénisége került ki innen, köztük Szenczi Molnár Albert, aki 1586-ban érkezett ide tanulni.
Károlyi Gáspár gyülekezetvezetési, iskolaszervezési, hitvitázó és egyházkormányzati munkája mellett irodalmi tevékenységet is folytatott. 1563-ban megjelentette Debrecenben Két könyv minden országoknak és királyoknak jó és gonosz szerencséjek okairul című munkáját, amelyben az ország romlásának okait igyekszik feltárni és a kivezető utat is bemutatja.
Az 1580-as években megszervezi a magyar protestánsok régi vágyának megvalósulását, a teljes Biblia magyar nyelvre fordítását és kiadását. A reformáció egyik alaptétele a „sola scriptura” (egyedül az írás) elve, e szerint az élet egyedüli zsinórmértéke a Biblia, melynek ismerete minden hívő számára kötelező. Ehhez azonban nemzeti nyelvű fordítások kellenek, nekünk azonban mindaddig csak részfordításaink voltak (Pesti Gábor, Heltai János, Sylvester János, Tövisi Mátyás, Eszéki Szigeti Imre). Károlyi munkaközösséget szervezett a környékbeli prédikátorokból és iskolamesterekből, akik segítőtársai voltak a munkában. Valószínűleg részekre osztották a Szentírást és mindenkinek magának kellett megbirkóznia a rá osztott bibliai könyvvel. A fordítás az 1580-as évek vége felé készül el, ekkor a nyomdai munkák előtt Károlyi nézi át és látja el a fejezeteket címekkel és lapszéli jegyzetekkel. A kész mű kinyomtatásához igénybe veszi Mágóchy Gáspár és András, később Rákóczi Zsigmond anyagi és erkölcsi támogatását. A Biblia nyomtatására Vizsolyban került sor, ahol Rákóczi átengedte a nyomda részére a házát. A nyomdász, Mantskovits Bálint 1589-ben kezdett neki a nyomtatásnak 4 sajtóval, német és lengyel papírral és több nyomdászsegéddel. Mihelyt Károlyi elkészült a korrektúrával, a gönci diákok — köztük Szenczi Molnár Albert — vitték azt a nyomdába. Az utómunkálatok és a nyomtatás körülbelül 3 évet vett igénybe. A Vizsolyi Biblia (amiből ma az egész világon 52, ebből Magyarországon 24 található) 1590-ben készült el. 2412 lapot tartalmaz, súlya 5 kg.
Károlyi 1591-ben halt meg. Valószínűleg a római katolikus templom kertjében vagy a templomban temették el.
A Biblia magyar fordítását azóta számtalanszor kiadták, szövegét javították, de a Károlyi Biblia hatása a magyar irodalom- és művelődéstörténetre, az irodalmi nyelv alakulására felmérhetetlen. Éppen ezért különösen fontos, hogy a Károlyi Biblia keletkezésének városában Biblia-kiállításon mutassuk be az idelátogatóknak a Biblia történetét a kódextől a számítógépig, ezért jött létre a Múzeum Biblia-terme, ahol nemcsak kronológiai sorrendben, hanem különböző nyelvek szerint is csoportosítva vannak a Biblia-fordítások — köztük természetesen a magyar Biblia fordítások is.
Ez után egymást követték a híres és kevésbé híres prédikátorok a lelkészi tisztségben. 1640-ben egy tűzvészben elpusztult a templom a Károlyi által öntetett haranggal együtt, az egész várost újjá kellett építtetni. 1653-ban összetűzésbe keveredett az egyház a város földesurával, Csáky Istvánnal, akinek jövedelmét veszélyeztette az egyház által működtetett borkimérés — végül azonban sem jogi, sem erőszakos úton nem tudta érvényesíteni akaratát Csáky.
1672-ben, valószínűleg az ellenreformáció hatására elvették az egyháztól úrasztali edényeit és terítőit.
1687-ben ide telepedett Csécsi János vezetésével a Sárospatakról elűzött kollégium, s egészen addig itt is maradtak, míg a város a kassai jezsuiták kezébe nem került, akik bezárták az iskolát és a templom kulcsát is elkobozták — ugyan ezt a reformátusok a Rákóczi szabadságharc végéig még használhatták.
1712-ben a templom végleg a katolikusok tulajdonába és használatába került, a református híveket a szomszédos települések egyházaihoz csatolták filiaként. Csak a türelmi rendelet megjelenése után kaptak engedélyt a templom megépítésére, amely Lieb Tamás tervei alapján 1786-ra készül el, nagyjából egy időben az iskolával és a paplakkal. Prédikátornak Gál Andrást hívták meg Jénából, aki németből fordított és dolgozott át az itteni viszonyokra egy természettudományos ismeretterjesztő művet a gönci iskola diákjai számára.
Ettől kezdve a gönci református egyház békében élte hétköznapjait. Bővítette iskoláját, gondozta tagjait. 1883-ban orgonát építtetett templomába Országh Sándor orgonaépítővel.
1890-ben avatták fel a templomkertben található Károlyi-szobrot, amely zarándokhelye lett a magyar nyelv szerelmeseinek.
1932-58-ig esperesi székhely volt Gönc, Farkas Elek esperes innen igazgatta az Abaúji Egyházmegyét.
Az 1980-90-es években felújították a templomot. 1990-ben országos ünnepséggel emlékeztek meg a bibliafordítás 400. évfordulójáról. 1994-től Göncre került újból az esperesi hivatal.
A Károlyi Gáspár Múzeum és Biblia Kiállítás azzal az igénnyel jött létre, hogy bemutassa Gönc neves prédikátorait, iskolamestereit, a gönci iskola diákjait, szellemi értékeikkel együtt és a gönci reformátusság évszázados egyházművészeti kincseit, kiegészítve az egyházmegye és az egyházkerület közösségeinek értékeivel. Szeretné megéreztetni a látogatókkal, hogy ez a sok gyülekezet összetartozik, egy közösségnek a tagjai és az együvé való tartozást kívánja erősíteni a gyülekezetekből érkező vendégekben. Ennek az egységnek az alapja a Krisztusba vetett hit, ami a reformátori tanítás szerint a Szentíráson alapszik. Ezért szentel külön figyelmet a Bibliának, bemutatva különböző korok, népek és nyelvek bibliáit — természetesen az eredeti Vizsolyi Bibliát is — hogy szemléltesse: minden változik, de az Isten üzenete, a benne megfogalmazott örömhír és erkölcsi parancs felette áll térnek és időnek. Mindegy, hogy kódexben, ősnyomtatványban, nyomdai tucat termékben vagy a számítógép képernyőjén olvassuk, az isteni akarat változatlan.
A kiállított tárgyak nagy részét a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei bocsátották nagylelkűen rendelkezésünkre. A tárlatot tervezte és berendezte Dr. Dienes Dénes és Pocsainé Eperjes Eszter. A fotókat és pecsétmásolatokat Pecze János készítette.
A kiállítást 1999. május másodikán Orbán Viktor miniszterelnök nyitotta meg.
